Hogyan változhat meg egy horgász élete egyik napról a másikra...

A horgászat számomra mindig is több volt egyszerű hobbinál. Ez egy módja annak, hogy kitisztítsam a fejem, megtaláljam a nyugalmat és kapcsolatba kerüljek a természettel.

Nemrég tértem haza egy 13 napos horgásztúráról az Orlík-víztározóról. 13 nap a vízparton, reggeli ködök, csend és az izgalom minden egyes kapásnál – ezek azok a pillanatok, amelyek szabadságérzetet adnak az embernek.

Boldogan, kipihenten és tele tervekkel tértem haza. Már a fejemben volt a következő hely is, ahová legközelebb elindulok. Magammal mindig Veva Fishing bojlit és etetőanyagot viszek, mert ezek a termékek számomra egyszerűen nélkülözhetetlenek a pontyhorgászatban.

A hazaérkezés után visszatértem a munkába is. Egy teljesen átlagos nap volt, erdei munka a kollégáimmal, egy olyan rutin, amit már megszámlálhatatlan alkalommal végeztem. Csakhogy néha egyetlen pillanatnyi figyelmetlenség is elég ahhoz, hogy minden megváltozzon.

Egy körülbelül fél tonnás erdészeti csörlő mozgatása közben leszakadt a rögzítés, és a gép egyenesen a combomra zuhant. A hirtelen fellépő erős fájdalom a földre kényszerített, a combom azonnal megduzzadt, a sérült izomból pedig folyadék szivárgott a sebbe. A kórházban ellátták a szakított sebet és a zúzódott izmot, valamint felhívták a figyelmemet az akut kompartment szindróma kockázatára – ez egy olyan állapot, amikor a duzzadt izomban megnövekedett nyomás akadályozhatja a vérkeringést, és károsíthatja az izmokat és az idegeket. Szerencsére műtéti beavatkozásra nem volt szükség, így rögzítővel, mankóval és fájdalomcsillapítókkal hazaengedtek.

Az aktív emberből, aki még néhány nappal korábban a vízparton ült és a következő horgásztúrát tervezte, egyik pillanatról a másikra türelemre kényszerülő beteg lett. Minden mozdulat fájt, és minden nap lassan telt. Ahelyett, hogy reggel a vízparton, egy kávé mellett ébredtem volna, most azért keltem fel, hogy kicseréljem a kötést. A horog és a bot helyett mankót tartottam a kezemben. De ebben a váratlan megállásban is találtam valami fontosat.

Volt időm elgondolkodni az élet törékenységén és azon, milyen gyorsan megváltozhat minden. Egy nappal korábban még tele voltam erővel és tervekkel a pontyhorgászattal kapcsolatban – a következő Veva Fishing túrára már elő volt készítve a bojli, az etetőanyag és a felszerelés –, másnap pedig otthon feküdtem, fájó combizommal és rögzítővel a lábamon.

Ez az élmény türelemre és alázatra tanított. Korábban mindig siettem – a munkában, az életben és még a horgászatban is. Most már tudom, hogy mindennek megvan a maga ideje. Ahogy a pontyhorgászat során türelmesen várnom kell arra, hogy a ponty elvigye a csalit, most ugyanilyen türelemmel kell várnom arra, hogy a lábam meggyógyuljon.

Amikor újra ott állok majd a vízparton, nem csupán halat fogni megyek. Azért megyek majd oda, hogy emlékeztessem magam: minden egyes nap, amikor saját lábamon állhatok, és a kezemben tarthatom a horgászbotot, ajándék. Az egészség és az idő, amelyet arra fordíthatunk, amit szeretünk – például a pontyhorgászatra –, egyáltalán nem magától értetődő.

Ebből az élményből egyértelmű tanulság következik: az élet egyik napról a másikra megváltozhat. Éppen ezért értékelnünk kell minden hétköznapi napot, amikor ott lehetünk a vízparton, felcsalizhatjuk a botot, etethetünk és reménykedhetünk a kapásban. Mert végső soron éppen ezek a pillanatok – nem pedig maga a fogás – a legértékesebbek.

A Veva Fishing Team nevében: Majkl